Mélyvíz

Csüng kinn az aranyeső –

Becsapott a tavasz, mint már olyan sokszor

S bűnében ő is záport zokogott.

Fullaszt a levegő a kimondatlan szavaktól

Melyek oly sok szív és száj elől

Menekülnek

Harcolnak egymással.

De hogyan is békülnének meg,

Amikor soha meg nem születtek?

Fekete vonatok zakatolják a távolban

A hontalanság zaját

S halk morajukból fülsüketítően

Ömlik a gyötrtö bűntudat

S lassan összeroppan a lelket simogató

Utolsó kéz is.

Ebben a valószerűtlen homályban

Magam sem értem magamat.

De néhol a kép kiélesedik – ott fáj

Tengeri mélységben fáj

Ahol csak az lát

Akinek a sós víz nem szorítja össze szemét.

Ott terem a korallzátony

S ritkán látni vagy nem is látni

Hogy van csak érezni

Ugyan honnan ismerhetné

Kagylós mélyben tenger alatt

Tükröző szivárvány alatt

Sziprokázó halraj táncának ritmusát

Ki még úszni sem tanult?

2016, március