Mélyvíz
Csüng kinn az
aranyeső –
Becsapott a
tavasz, mint már olyan sokszor
S bűnében ő is
záport zokogott.
Fullaszt a levegő
a kimondatlan szavaktól
Melyek oly sok
szív és száj elől
Menekülnek
Harcolnak
egymással.
De hogyan is
békülnének meg,
Amikor soha meg
nem születtek?
Fekete vonatok
zakatolják a távolban
A hontalanság
zaját
S halk morajukból
fülsüketítően
Ömlik a gyötrtö
bűntudat
S lassan
összeroppan a lelket simogató
Utolsó kéz is.
Ebben a
valószerűtlen homályban
Magam sem értem
magamat.
De néhol a kép
kiélesedik – ott fáj
Tengeri
mélységben fáj
Ahol csak az lát
Akinek a sós víz
nem szorítja össze szemét.
Ott terem a
korallzátony
S ritkán látni
vagy nem is látni
Hogy van csak
érezni
Ugyan honnan
ismerhetné
Kagylós mélyben
tenger alatt
Tükröző
szivárvány alatt
Sziprokázó halraj
táncának ritmusát
Ki még úszni sem
tanult?
2016, március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése