Maholnap
Ócska ábrándokat fúj a szél
Illattalanul lebeg körülöttem
Kifújom mint füstöt
Belekavarog a mindenségbe.
Értelmem érzéketlenül esedez
Kiürített üvegek után
Méltóság elillan
S a tétlenség gondolattalanságot szül
Festene nyári napban izzó
kavalkád rétet
Vagy téli csendben sikló jeget
De csak emlékezetből.
Nem lát s fél s inkább alszik
Addig nem kell ideg s velő
Mert kinek s miértje sincs –
Inkább vár.
Mert holnapban nem is nyár van –
Naponta újászülető tavasz
Amelyben kitalált pillangófajok
Játszanak egymással.
Igy várja minden nap a ma haza a
holnapot
Mégsem készít neki vacsorát.
2016, május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése