2016. július 31., vasárnap


Maholnap

Ócska ábrándokat fúj a szél
Illattalanul lebeg körülöttem
Kifújom mint füstöt
Belekavarog a mindenségbe.

Értelmem érzéketlenül esedez
Kiürített üvegek után
Méltóság elillan
S a tétlenség gondolattalanságot szül

Festene nyári napban izzó
kavalkád rétet
Vagy téli csendben sikló jeget
De csak emlékezetből.

Nem lát s fél s inkább alszik
Addig nem kell ideg s velő
Mert kinek s miértje sincs –
Inkább vár.

Mert holnapban nem is nyár van –
Naponta újászülető tavasz
Amelyben kitalált pillangófajok
Játszanak egymással.

Igy várja minden nap a ma haza a holnapot
Mégsem készít neki vacsorát.
2016, május


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése